Kulturális szolgáltatások

Település:
Hajdú-Bihar megye, Hajdú-bihar megye


„Az énekléshez nem kell más, csak te” – Balczó Péter az eddig bejárt útról


Több millióan látták a televízióban énekelni egy nemzetközi operaversenyen, amit egyébként meg is nyert.

Mely tulajdonságaidat emelted be a színpadra, egyáltalán operaénekesként mennyit

merítesz a szerepeidhez az általad átélt élethelyzetekből?

Szeretek magamból dolgozni és kiindulni. Alapvetésem, hogy azokat az érzéseket

és helyzeteket tudjuk hitelesen megformálni, amelyeket az életben is megéltünk.

Akkor fogok tudni igazán szerelmes hangot megütni a deszkákon, ha azokon kívül

is megperzselt már a szenvedély.

Féltékeny, dühös, megcsalt, átvert is voltam már.

Elraktározom az érzéseimet, és előhívom őket a színpadon, ha kell.

Ez pszichológiai munka. A Mester és Margaritánál nehéz, hogy az elején rögtön

felfokozott lelkiállapotban indul a darab: az írószövetség kitagad, mert nem jó

a művem. Onnantól kezdve folyamatosan a megnyugvás, lecsengés, megértés

irányába haladok. A legtöbb szerepnek van felfutása vagy íve, de ritkán kezdődik

érzelmileg ennyire fent. 

Fotó: Raffay Zsófi

Milyen énekesi kihívások, operák mozgatnak meg, és mi áll tőled távolabb?

Az olasz romantikát szeretem: Verdit, Puccinit, Donizettit. Az ő zeneműveik és az

ezekbe megírt szerepek a kedvenceim. Szerencsés vagyok, mert a lírai tenor

hangommal jó sokat, gyakorlatilag a teljes repertoárt elénekelhettem. A Traviata, 

a Szerelmi bájital, Bohémélet, a Rigoletto, a Pillangókisasszony, a Falstaff egymást

követve jöttek, de például Gounod Rómeó és Júliáját is játszottam, ami szintén

komoly feladat volt.

Ahogy a személyisége, úgy a hangja is változik az embernek, és a lírai tenor szerepek

után egyszer csak a spintóban találja magát. Ilyen a Toscából Cavaradossi, a Don

Carlos, az igazán nagy Verdi-szerepek: az Aidából Radamesz vagy Manrico A trubadúrból.

Ez a következő szint, amelyre egy lírai tenor vágyhat.

Az alaprepertoár lecserélése egy idő után minden énekes életében eljön.

Azt szeretném, ha összetettebb, súlyosabb drámai tenorszerepek felé mehetnék

tovább, amelyekhez érettség és technikai felkészültség szükséges. 39 évesen már

nem a fiatal operaénekes kategóriájába tartozom. A pályám egyharmadán túl most

olyan változást élek meg, amelyet szeretnék a magam javára fordítani, és olyan

szerepkör felé lépni, amit a magaménak érzek. Az új mesteremmel új énektechnikákat

és áriákat tanulunk, új szerepkör felé nyitunk. Az eddigiek nagy részét el kell hagynom,

mert valószínűleg már nem fogom énekelni. Ez ezt el kell fogadnom, és ki kell nyitnom

egy új ajtót. Ehhez alázat, szorgalom, idő és elfogadás szükséges.

 

Ki volt a mestered, ki vált fontossá számodra a pályád során, ki vagy mi az,

aki vagy ami inspirált?

Az opera a hagyományok tiszteletéről szól. Amit a zeneszerző leírt, annak meg

kell születnie a színpadon;

Ha nem az Opera színpadán állsz, mivel töltöd az idődet?

A három kisgyermekemet nevelem a feleségemmel, ami folyamatos és intenzív

elfoglaltság. Lokálpatrióta vagyok, több mint húsz éve a debreceni focicsapat

meccseire járok, és kiabálva szurkolok nekik, bár a torkomra azért mindig vigyázok.

A város iránti szerelmem a mai napig töretlen.

A gyerekeidet is a zene szeretetére neveled?

Igen, abszolút! A szomszédok örömére rendesen kiengedem otthon a hangom.

Sokat gyakorolok a gyerekek előtt, és a fürdőszoba számomra is kedvenc helyisége

az éneklésnek. Érdeklődnek a zene iránt, kifejezetten nyitottak a színházra, a

nagyfiam szívesen nézi és hatéves kora ellenére végigüli a darabjaimat.

Az István, a királyban Tordát alakítom, és a „Véres kardot hoztam…” kezdetű

dalt annyit gyakoroltam, hogy végül már a gyerekek is velem énekelték.

Szívet melengető, hogy van bennük muzikalitás. A szereptanulás bensőséges,

intim dolog, és leginkább a mesterre és az énekesre tartozik, én mégis lazán tudok

a családom előtt gyakorolni. Sajnos nem ellenezném, ha bármelyikük énekesnek

szeretne tanulni, ahogy én is újból végigcsinálnám mindazt ezért a pályáért, ami

már mögöttem van.

Miért mondod, hogy sajnos?

Nagyon szeretek énekelni akár terápiás jelleggel is, a magam örömére.

Szeretem kiengedni, hallatni a hangomat. Ez az öröm nem szűnt meg.

Ha az ember jó passzban van, azonnali visszacsatolással jár, amikor egy jót énekel,

mert az rögtön visszatölt energiával. Nehéz ez a pálya, az énekes kiszolgáltatott,

de közben mégis a maga ura. Eldöntheti, mit akar énekelni, rájöhet, mi az útja, és

alakíthatja a sorsát. Az énekléshez nem kell más, csak te. Nyilván az operát nem

adhatja elő az ember egyedül, de énekelni magában is tud. A nagyfiam a Központi

Sport- és Ifjúsági Egyesületben szertornázik. Ahogy engem hétévesen a zene, őt a

torna találta meg, ami az egyik legkeményebb mozgásforma. Ezt gondolom az

operaéneklésről is: hogy a komolyzene, az egyetemes művészet és a színház

csúcsa, ami felett nem nagyon van más.

 

 

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

 

ApróVilága Magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

ApróVilága Magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »