Több millióan látták a televízióban énekelni egy nemzetközi operaversenyen, amit egyébként meg is nyert.

Mely tulajdonságaidat emelted be a színpadra, egyáltalán operaénekesként mennyit

merítesz a szerepeidhez az általad átélt élethelyzetekből?

Szeretek magamból dolgozni és kiindulni. Alapvetésem, hogy azokat az érzéseket

és helyzeteket tudjuk hitelesen megformálni, amelyeket az életben is megéltünk.

Akkor fogok tudni igazán szerelmes hangot megütni a deszkákon, ha azokon kívül

is megperzselt már a szenvedély.

Féltékeny, dühös, megcsalt, átvert is voltam már.

Elraktározom az érzéseimet, és előhívom őket a színpadon, ha kell.

Ez pszichológiai munka. A Mester és Margaritánál nehéz, hogy az elején rögtön

felfokozott lelkiállapotban indul a darab: az írószövetség kitagad, mert nem jó

a művem. Onnantól kezdve folyamatosan a megnyugvás, lecsengés, megértés

irányába haladok. A legtöbb szerepnek van felfutása vagy íve, de ritkán kezdődik

érzelmileg ennyire fent. 

Fotó: Raffay Zsófi

Milyen énekesi kihívások, operák mozgatnak meg, és mi áll tőled távolabb?

Az olasz romantikát szeretem: Verdit, Puccinit, Donizettit. Az ő zeneműveik és az

ezekbe megírt szerepek a kedvenceim. Szerencsés vagyok, mert a lírai tenor

hangommal jó sokat, gyakorlatilag a teljes repertoárt elénekelhettem. A Traviata, 

a Szerelmi bájital, a Bohémélet, a Rigoletto, a Pillangókisasszony, a Falstaff egymást

követve jöttek, de például Gounod Rómeó és Júliáját is játszottam, ami szintén

komoly feladat volt.

Ahogy a személyisége, úgy a hangja is változik az embernek, és a lírai tenor szerepek

után egyszer csak a spintóban találja magát. Ilyen a Toscából Cavaradossi, a Don

Carlos, az igazán nagy Verdi-szerepek: az Aidából Radamesz vagy Manrico A trubadúrból.

Ez a következő szint, amelyre egy lírai tenor vágyhat.

Az alaprepertoár lecserélése egy idő után minden énekes életében eljön.

Azt szeretném, ha összetettebb, súlyosabb drámai tenorszerepek felé mehetnék

tovább, amelyekhez érettség és technikai felkészültség szükséges. 39 évesen már

nem a fiatal operaénekes kategóriájába tartozom. A pályám egyharmadán túl most

olyan változást élek meg, amelyet szeretnék a magam javára fordítani, és olyan

szerepkör felé lépni, amit a magaménak érzek. Az új mesteremmel új énektechnikákat

és áriákat tanulunk, új szerepkör felé nyitunk. Az eddigiek nagy részét el kell hagynom,

mert valószínűleg már nem fogom énekelni. Ez ezt el kell fogadnom, és ki kell nyitnom

egy új ajtót. Ehhez alázat, szorgalom, idő és elfogadás szükséges.