Gazdag növény- és állatvilág található a Kakukk-hegyen.

A Mezőföld mára már elpusztult, illetve átalakult löszvegetációjának legnagyobb összefüggő maradványa az Érden található Kakukk-hegy. A löszterületek többségét kiváló termékenységű talajuk miatt felszántották, így e növénytársulásokat országos viszonylatban is csupán kis maradványfoltok képviselik. A terület e maradványfoltok közül is kiemelkedik természetességével, fajkészletének gazdagságával. A Kakukk-hegy t.sz.f.m: 160-177 m magasságú, ám a Duna fölé mintegy 70-80 méter magasra meredeken emelkedő, közel 1 km hosszú, észak-nyugat dél-kelet irányba húzódó vonulat, amely valójában a nevével ellentétben nem a klasszikus értelemben vett hegy, hanem a Mezőföld síkságának Érd-ófalura és Érdi-szigetre néző 40-60 fokos meredek lejtőszögű, észak-keleti, északi kitettségű, tájmeghatározó lejtője.

Kakukk-hegyi látkép; fotó: Halász Antal

A Kakukk-hegy az ország azon ritka területeinek egyike, amelyen a löszeerdőssztyepp erdő-gyep mozaik formájában maradt fenn. Ezt azért fontos kiemelni, mert a hazai lösztájakon löszerdőssztyepnek leggyakrabban csak egy-egy fátlan alkotója, a löszpusztagyep vagy a löszlegelő található. A kakukk-hegyi lösznövényzet nem elszigetelt terület, hanem az érd-százhalombattai Sánc-hegy további értékes lösznövényzet-maradványaival – sánc, tumulusok, magaspart, százhalombattai Téglagyári-löszvölgyrendszer és téglagyár lejtői – a mezsgyék, illetve a felhagyott és részben regenerálódott lösznövényzetű kisparcellák révén kapcsolatban van.

Kakukk-hegyi löszgyep; fotó: Halász Antal

Sokféleségét a meredek, erőteljesen tagolt térszínen kialakult, rendkívül változatos, kis távolságon is jelentős különbségeket mutató klíma, illetve az e sajátságokat kihasználó hegyvidéki, homokpusztai és sziklagyepi fajok megtelepedése növeli.

Rézsikló; fotó: Halász Antal

A kis terület ellenére a változatos mikrodomborzatnak, mikroklímájának és az ezek hatására kialakult növénytársulásoknak köszönhetően rendkívül változatos élőhelyről és nagy fajgazdagságról van szó. A területen az eddigi botanikai feltárás során mintegy háromszáz növényfajt írtak le, ebből harminc védett és egy fokozottan védett. Ez utóbbi a kosborfélékhez tartozó bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum), amelynek ez az egyetlen alföldi előfordulása hazánkban.

Bíboros kosbor; fotó: Halász Antal

A védelem célja a természetes vegetáció a fajgazdagságban egyedülálló lösztársulások, gyepek, cserjésedett, erdősült területek arányának, természetes mintázatának megtartása, valamint fajkészletének megőrzése, az élőhelyekhez kötődő állatvilággal együtt.

Találkozhatunk itt a sugaras zsoltinával (Serratula radiata), a hengeresfészkű peremizzsel (Inula germanica) és a macskaherével is (Phlomis tuberosa), valamint jelen vannak a főleg mészkő és dolomit alapkőzeten élő növények is, mint például a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) vagy a törpe nőszirom (Iris pumila).

Leánykökörcsin; fotó: Halász Antal

A löszgyepek, valamint mészkő- és dolomit-sziklagyepek képviselőin kívül megtalálhatók itt olyan erdőssztyepi elemek, mint a selymes peremizs (Inula oculus-christi) vagy az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), valamint az erdei fajokhoz tartozó tavaszi kankalin (Primula veris) és az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum).

Janka sallangvirág; fotó: Halász Antal

Az árnyékos, hűvösebb részeken még a hegyi nedves kaszálórétekre jellemző növények is előfordulnak. Ilyen érdekességnek számít az itt előforduló, de egyébként magashegyi régiókra jellemző zöldike (Coeloglossum viride).

A madarak közül többek között jégmadárral, gyurgyalaggal és parti fecskével találkoztak eddig a kutatók.

A meredek kakukk-hegyi lejtőn nehéz lett volna a gyümölcsösök, szántók kialakítása, vagy az építkezés, így a hegyoldal menedékül szolgált a környező területekről visszahúzódó növény- és állatvilág számára. Ennek köszönheti fennmaradását a Kakukk-hegy mai gazdag élővilága.

Forrás:

dunaipoly.hu

ng.24.hu

erdcenter.hu (Szerényi Júlia)

Összes kép: dunaipoly.hu/Halász Antal