Hogyan hozták kapcsolatba a macskákat a boszorkánysággal?

Manapság a macskák vitathatatlanul a legkedveltebb állatok az interneten, számtalan mém, videó és kép található ezekről a szőrös kis lényekről. Nehéz elképzelni egy olyan korszakot, amikor a macskákat nem szerették ennyire.

A 12. és 13. században a boszorkányság és az eretnekség jelenléte miatti aggodalom hulláma terjedt el a latin Nyugaton. Ennek köszönhetően pedig Nyugat-Európában a macska kora egyik első áldozata volt.

Egy seprűnyélen ülő boszorkány fekete macskával

A középkorban a macskákra a boszorkányság szimbólumaként, sőt magának a Sátánnak a megtestesüléseként tekintettek. Ahol ezek a lények egykor kedvelt háziállatok voltak, hirtelen veszélyesnek, kiszámíthatatlannak és démoninak lettek kikiáltva. Az emberek attól féltek, hogy a macska ajtót nyit az ördögnek, és ezért inkább jobb esetben kerülték, rosszabb esetben üldözték, vagy megölték őket.

Bántották a macskákat

De miért kapcsolták össze a macskát az ördögimádattal? A History Collection kutatásai szerint ez az egész a 13. század elejére vezethető vissza, amikor az egymást követő pápák aggódni kezdtek azért, mert a keresztény társadalom mellett megjelent az eretnekség. 1209-ben III. Ince pápa keresztes hadjáratot indíttatott a dél-franciaországi katharok ellen, akiket eretnekséggel vádolt meg az egyház. Ezzel pedig megkezdődött az erőszak és a vallási üldöztetés korszaka. A helyzetet súlyosbította, hogy a katolikus egyház nemcsak a katharok mozgalmát tekintette ördögimádatnak.

III. Ince pápa

Az 1230-as évek elején az új pápa, IX. Gergely figyelmét észak felé, azon belül is Németország felé fordította. Kinevezett egy főinkvizítort, Marburgi Conradot, hogy vizsgálja ki azokat az állításokat, amelyekben boszorkányokat vádolnak azzal, hogy sátáni rituálékat szerveznek, ezzel fenyegetve a hit szentségét. Conrad olyannyira komolyan vette a feladatát, hogy nem riadt vissza a brutális módszerek alkalmazásától sem, kínzással és fenyegetéssel vallomásokat tudott kicsikarni azokból az emberekből, akiket eretnekséggel akartak megvádolni, akik beismerték, hogy egy ördögimádó szekta tagjai. Eredményeiről beszámolt Gergely pápának, aki megdöbbent a Németország-szerte elterjedt keresztényellenes hiedelmek és gyakorlatok láttán.

IX. Gergely pápa

Conrad nagyszámú olyan vallomást tudott a pápának mutatni, amelyek szerint az ördögimádó eretnekek vallási gyakorlataiban nagy szerepe volt a macskáknak, elsősorban a fekete szőrűeknek. Az ördögimádók vallomást is tettek, és nem titkolták, hogy a beavatáskor az új tagoknak egy fekete macska előtt kellett tisztelegniük, majd meg kellett csókolniuk egy hatalmas, kutyaméretű varangy hátát. Az ilyen rituálék végén mindig megjelent egy furcsa szerzet, aki félig ember, félig pedig macska volt, ahogy ők fogalmaztak, maga az ördög megtestesülése. Gregory válaszul egy pápai bullát bocsátott ki, amely Vox in Rama (Egy hang Rámában) néven lett ismert. Ez a dokumentum elítélte a Németországban zajló ördögimádást, „luciferiánus” szektát, ahogy nevezték, és teljes részletességgel ismerteti a sátáni rituálékat és az eretnek gyakorlatokat.

William Blake festménye. A képen a sátán és az áldozat, Éva látható

A bulla témája az ördöggel és az ártatlanok megrontásával foglalkozik. A History Collection szerint a Vox in Rama szilárdan megalapozta azt, hogy párhuzamot vonjanak a macskák és az ördög között a keresztény kultúrában. Az ördögöt fekete macskaként írta le a bulla, és úgy ábrázolja a ma közkedvelt állatot, mint aki komoly szerepet töltött be a pogány vallásokban.

Lehetséges, hogy ez az aranyos fekete cica tényleg összejátszik az ördöggel?

Az egyiptomi Básztet istennőt – akárcsak az alvilág istennőjét, Hekaté-t – gyakran egy macska képében ábrázolják. A macskák erős jelenléte a kereszténység előtti vallásokban a keresztény hitvilággal szemben álló lényekként helyezte el őket. Ráadásul a macskákat gyakran kegyetlen, bosszúálló négylábúként írták le, amelyeket nem lehetett megszelídíteni, mint más háziállatokat, és ez sem segített a pozitív megítélésükön.

A Gayer-Anderson macska, úgy vélik, hogy itt éppen Básztet istennő vette fel a macska-formát.

Fotó: Einsamer Schütze CC BY-SA 3.0

A középkorban megfigyelték a macskákat, amint a zsákmányukkal játszottak, egereket kínoztak, mielőtt végleg végeztek velük, és ez táplálta azt a közhiedelmet, hogy kiszámíthatatlanok és gonoszak. Irina Metzler történész szerint a macskákra már akkor is úgy tekintettek, hogy azok szorosan kapcsolhatóak az eretnekséghez, és a keresztényellenes hithez.

19. századi rajz egy cirmos cicáról

Ez annak is köszönhető, hogy az iszlám társadalmakban elfogadták a macskákat. A középkori muszlimok csodálták a macskákat tisztaságukért, és Mohamed próféta is jól bánt velük. Ez hozzájárulhatott ahhoz az elképzeléshez, hogy a macskák a keresztény társadalmi renden kívül is léteznek. A 12. század végén sokan kezdték azt hinni, hogy egy fekete macska megölése, vagy megkínzása jó módszer a varázslatok és az átkok megtörésére. Később ez a vélemény változott.

Casting felhívás fekete macskák számára, Los Angeles, 1961.

A stúdió fekete macskákat keresett Roger Corman Tales of Terror című filmjéhez

A 14. században, Európában elterjedt a pestis, és ezt azzal magyarázták, hogy a járvány a macskamészárlásoknak köszönhető. Hiszen a macskák hiánya miatt megnövekedett a patkányok és egerek száma, és állítólag ők terjesztették elsősorban a pestist. Ez azonban nem volt elegendő érv, mert mások azt gondolták, hogy a fekete halált a bolhák terjesztik, és ezek bármely emberre, vagy állatra átterjedhettek volna.

A fekete halálként is ismert pestis szedte áldozatait Londonban, 1665-ben

Bár a macskapopuláció radikálisan csökkent, szerencsére nem irtották ki őket teljesen. Az eretnekségi perek ijesztő előfutárai voltak az inkvizíciónak, amelyben emberek tízezreit ölték meg. A 13. század elején a macskák lemészárlása csupán egy nagyon sötét és félelmetes időszak kezdete volt a keresztény történelemben.

Ha szeretnél még történeteket olvasni, akkor látogass el Napi 1 Story magazinunkra is, ahol nemcsak múltidéző sztorikat találsz!

Forrás:

thevintagenews.com

A cikket írta: Léner Szilvia Mária