Egy tanulmányban arra keresték a választ, hogy mi az, amit az óvodások jobban tudnak, mint a felnőttek? Érdekes eredmény született. Mai írásomban tíz olyan helyzetet, dolgot mutatok meg, amiben egy óvodás korú egészen biztosan jobb nálunk. Ezek pedig a következők:

1. Teszik azt, amit akarnak, anélkül, hogy arra már felkészültek volna

Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokszor végiggondoljunk valamit, amit meg kéne tenni, hogy aztán majd találjunk rá kifogást, amiért mégsem érdemes. A gyerekek nem így működnek, annak ellenére sem, hogy még fejlődésben vannak, felkészületlenek, és esetleg fizikailag sem készek arra, hogy befogadjanak mindent, amit a világ kínál. Ők mesterei annak, hogy megtegyék az első lépéseiket ismeretlen vizek irányába. Nem aggódnak attól, ha belecsöppennek egy új tevékenységbe, igent mondanak rá először, aztán hagyják, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. A biztonságra törekvő felnőttek ezt a stratégiát akár el is tanulhatnák, hiszen a gyerekek bebizonyítják nekünk nap, mint nap, hogy az előrejutáshoz nem kell mindig teljesen felkészültnek lennünk.

2. Elkérik azt, amit akarnak

A gyermekek naponta valószínűleg többször hallják azt a szót, hogy nem, mint a legtöbb felnőtt egy év alatt. Az elutasítás azonban nem tántorítja el őket. Nem kedvetleníti el attól, hogy újra próbálkozzanak. Ha valamit hetvenszer kell kérniük, akkor hetvenszer kérik, hiszen ha meg akarnak kapni valamit, akkor azt kérniük kell. A felnőttek legtöbbje –, félve az elutasítástól – inkább nem kér semmit, hanem feladja. A gyerekek viszont tudják, hogy az elutasítás nem más, mint a kezdete a sikernek. És a kitartást valóban siker koronázza. A hetvenedik NEM után valószínűleg jön egy IGEN is, és mivel a győzelemtől sokkal jobban érzik magukat, mint a nem válasz okozta vereségtől, ezért inkább erre emlékeznek. A vereségen pedig gyorsan túl is lesznek, nincs idejük arra, hogy duzzogjanak miatta.

3. Bevallják, hogy szükségük van az emberekre

Valamilyen oknál fogva már az óvodások is megértik az emberi kapcsolatok fontosságát. Nem hagyják, hogy a büszkeségük legyőzze őket, és nem szégyellik azt, hogy rászorulnak mások segítségére. Mialatt a felnőttek független és erős emberként igyekszenek mutogatni magukat a közösségi oldalakon egy csomó teljesen ismeretlennek, addig a gyerekek keresik egymás társaságát, amikor unatkoznak, vagy magányosak; sírnak, ha megsérülnek, és elfogadják a segítséget biztosító kezet. Megértik, hogy az egymásra utaltság természetes része annak, ha valaki emberként kerül e világra.

4. Kérdéseket tesznek fel

Bár tudom, olykor pokolian idegesítő az a kérdés, hogy Miért? a nap huszonnégy órájában, de rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy a tizenöt év alatt, amíg gyerekekkel foglalkoztam, az ilyen kérdésekből rengeteget tanultam én is. Mert elhangzottak olyan kérdések is, amikre korábban nem is tudtam, hogy van válasz. Mivel a gyermeket nevelő felnőtt tisztában van azzal, hogy egy Miért-re az a válasz, hogy Nem tudom, vagy Csak, vagy Fekete-fehér, igen-nem, egyáltalán nem állja meg a helyét, ezért érdemes komolyan venni a kis ovisunkat. Mert a gyerekek – a legtöbb felnőttel ellentétben – szeretnek tanulni, és igényük van arra, hogy minél többet tudjanak meg a körülöttük lévő világról. Abból pedig, ha normális választ kap a kérdésére, sokkal többet tanul, mint hinnénk.

5. Túllépnek az érzéseiken

Akár jó, akár rossz dolgok történnek velük, megélik az érzéseiket: kiabálnak, sírnak, üvöltenek, panaszkodnak, nevetnek, hangoskodnak, rúgnak, karmolnak. És gyorsan megbocsátják az őket ért sérelmeket. Például, ha egy társuk megüti őket, néhány perc elteltével már lehet, hogy együtt játszanak. Az egyik pillanatban még kiabál, ha labdázás közben csalást, vagy egyéb szabálytalanságot észlel, a következőben már izgatottan csatlakozik a többi lelkes gyerekhez. Hihetetlen gyorsasággal jutnak keresztül mind a jó, mind a rossz érzéseiken.

6. Saját megoldásokat teremtenek, amikor egy nehéz helyzetet meg kell oldani

Figyeld meg azt, hogy két különböző nyelvet beszélő gyereket helyezel el egy szobába. Mi fog történni? Kukán hallgatnak, és a menekülési útvonalat választják? Vagy mindkettő leül egy sarokba, és külön-külön játékot játszanak? Esetleg csendben mosolyognak egymásra megfelelő távolságból? Egész biztosan nem. A legtöbb felnőtt egy ilyen helyzetet igen gyorsan megoldana úgy, hogy No English, vagy valami hasonló, és így a kommunikációnak minden egyes formáját el tudja kerülni, vagy inkább az okos telefonját nyomkodná. A gyerekeknél ez is másként működik, kézmozdulatokkal, nem verbális játékokkal, vagy olyan tárgyakkal, amit a helyszínen találnak, igyekeznek kommunikálni egymással.

Mert a gyermekek a problémákat kreatívan képesek megoldani. Ha nincs megoldás valamire, akkor egy óvodás saját megoldásokat hoz létre, míg egy felnőtt hajlamos feladni az első akadályoknál.

7. Előrehaladnak

A gyerekek nem ragadnak le egy ponton. Hihetetlenül rugalmasak, és sokféle stratégiát alkalmaznak, amelyet a felnőttek kapásból elutasítanak, de – talán ebből a legfontosabb szó – ALKALMAZZÁK is azt a stratégiát. A gyerekek meg vannak győződve arról, hogy a jövő jobb lesz, mint a múlt. Nem ragadnak le a múltnál, ahogyan azt a felnőtt teszi, inkább lelkesen haladnak a jövő felé, és ÉLNEK a jelenben. Nem számít, hogy a jövő ténylegesen megvalósul-e. Az optimizmus lendületet ad, és ez a lendület viszi őket előre.

8. Nem kreálnak hamis Én-t maguknak

Kérdezz meg például egy gyermeket a testéről, és megmondja, hogy a lábaival milyen gyorsan tud futni. A hangjával milyen hangosan tud kiabálni. Hány képet festett, vagy írt le szavakat a kezeivel. A gyerekeket nem az érdekli, hogy a Twitteren, vagy az Instagramon mennyi követőjük van. Megértik, hogy testük és elméjük csupán olyan hajó, amely segítségével tapasztalatokat tudnak gyűjteni az életről. Az érdekli őket, hogyan tudják úgy használni a testüket és elméjüket, hogy minél többet kapjanak a körülöttük lévő világból — tanuljanak, tapasztaljanak és értsenek.

Amíg egy felnőtt képes hosszú órákat terápiás helyiségekben eltölteni, hogy rátaláljon arra, hogy mitől lehetne boldog, és naphosszat tanulmányozza önmagát könyvekből, addig a gyerekek megélik a boldogságot. Saját önképük nem a világegyetem középpontja, és ennek eredményeképpen általában sokkal több örömet élnek át.

9. Elfogadják úgy a dolgokat, ahogy vannak

A gyerekek nem azzal születnek, hogy elképzelik, milyennek kellene lennie a világnak. Ennek ellenére is a legtöbb dolog, amit megtapasztalnak, kellemes meglepetésként érkezik az életükbe.

Mire eljutunk a felnőttkorig, elég nagy lesz a tapasztalatunk ahhoz, hogy megfeledkezzünk az egyszerű dolgokról, és élvezzük azokat anélkül, hogy mással összehasonlítanánk. Hogy elfogadjuk olyannak, amilyenek, és ahogy vannak. Amíg mi úgy gondoljuk, hogy az, ami más, vagy eltér a megszokottól, az rossz, addig a gyerek valami új-ként éli meg – és az új mindig izgalmas.

10. Nevetnek a képtelen dolgokon

Amúgy is sokkal gyakrabban nevetnek, mint a felnőttek. A gyerekek szinte minden helyzetben képesek valamiféle humort találni. Nevetnek azon, ha valaminek nincs értelme. Nevetnek azon, amikor egy helyzet másként következik be, mint ahogy ők arra számítottak. A képtelen történésekben örömüket lelik.

Amíg a felnőttek gyakran félnek a számukra ismeretlentől, addig a gyerekek élvezik azt. Nem várják el, hogy a világ tökéletesen értelmes legyen. Csak azt várják, hogy élvezzék. És ennek megfelelően meg is teszik.

Ha szeretnél még érdekességekről olvasni, akkor látogass el Érdekességek Világa magazinunkra is.

Forrás:

thoughtcatalog.com

Képek: pixabay