Kedvenc kirándulóhelyünk a Zemplén 2. rész

Megint egy évekkel ezelőtti kirándulásról van szó.

A Zempléni kirándulás másik mozzanata volt a sátoraljaújhelyi és környéki kirándulás. Ez közel is volt hozzánk, mivel Rudabányácskán volt a szállásunk. Innen a zöld kereszten indultunk el, és túráztunk fel a Magas hegyi kilátóhoz kb. 60-an azzal a tervel, hogy onnan lelibegőzünk a kalandparkban. Útkozben különösebb nem történt velünk. Viszont a kilátó úgy volt kialakítva, hogy alig lehetett az ösvényről feljutni. Úgy futotta körbe az elkerített korlát. Azért mégis fel mentünk. Utána ért minket a meglepetés, mikor a libegőhöz mentünk, mert kiderült, hogy azon csak lentről lehet közlekedni, monta a hölgy, hogy gyalogoljunk le, aztán mehetünk fel. Mi ebbe nem egyeztünk, hisz mire legyaloglunk, utána már nem lesz kedvünk, időnk libegőzni, mondtuk. El is voltunk kenődve, hogy egy csomót kell vissza gyalogolnunk, és nem próbálhatjuk ki a kalnadparkot. Úgys volt, hogy lent valkik kocsikkal várnak, akik nem akrtak túrázni. Aztán nagy nehezen megoldotta a hölgy, hogy lemegyünk, és majd ott utólag megvesszük a jegyet. Bíztak bennünk, az előnyükre legyen ez mondva. Nem tudom azóta megoldották e, hogy fentről is le lehessen menni, szóval erre figyeljetek, ha arra jártok.

A libegőzés jó volt, bár én kis félőskeként nehezen tudtam a mozgó járgányba beszálni. Mást mi nem próbáltunk ki, de még sokminden van ott.

A másik közeli látnivaló ott, a Széphalom Sátoraljaújhely külterületén.  Itt található Kazinczy Ferencz mauzóleuma, és a magyar nyelv múzeuma. Először igencsak csodálkoztam, hogy lehet a nyelvről múzeumot csinálni, de aztán egy fél napot eltöltöttünk ott. Ez a hely nagyon interaktív, így gyerekekkel is lehet élvezni. Vannak számítógépes nyelvi játékok, tájszólások, képekkel, leírással, és fejhalgatókkal bemutatva, és sok sok terem nagyon sok érdekességel. Pl. van egy kartonelemekből összerakott kis terem, ahol csak az osztályzat mint egyes nevei vannak mindenütt a falon teleírva, hogy hányféleképpen lehet mondani.

 Aztán volt egy nap, amikor Pálházára mentünk le kocsival, és a Rostalló megállóig kisvonatoztunk.  Onn an indultunk egész napos túrára.  A sárga jelzésen indultunk el, majd A kék kereszten folytattük utunkat., utána a kékre tértünk, és mentünk a pengőkő elágazásig, ahol bementünk pengő kőre, és vissza. Ez nagyon szép kilátást nyújtott.  Utána  a kéken tovább haladtunk az István kúti vadászházig, ahol a fénykép is készült, a Nyírjes tóval együtt. Ez igen szép látvány volt. A kék útvonalon elérkeztünk a Mlaka-rétig a Sólyom kő leágazásához. Apa ott nem akart bejönni, mert azt mondta, minden kilátó ugyanolyan, de mi erősködtünk, hogy ez a kis út még legyen benne, ha már itt vagyunk, így elindultunk rajta. Apa csak mikor visszaértünk mondta, hogy azért nem akrt menni, mert már csak 1 óra van a vonatig. Ha ezt tudtuk volna, mi se erősködtünk volna hogy térjünk még le, hisz igaza is volt apának minden kilátópontról ugyanazt látni, bár nagyon szép a kilátás. De hát nem volt mit tenni, elindultunk lóhalálában a Sárgán, az Ördög völgyön keresztül. Ezt a részét már nem annyira élveztük a túrának. És utána kiderült, hogy még 2 óra volt a kisvonatig. Így az állomáson még várhattunk 1 órát.

A cikkbe szereplő két fotó az enyém, a borítófotó nem.