Az 1920-as években Pávai Vajna Ferenc geológus vezetésével az alföldön is megindult

a szénhidrogén-kutatás, melynek „melléktermékekét” vált világhírűvé a 73 oC-os

termálvízre alapuló Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő. 1959. januárjában a Nagyhegyes

Hajdúszoboszló közötti  Hsz. 2. jelű kút mélyítésével tárták fel a 30 Mrd köbméteres

hajdúszoboszlói gázmezőt.  A kutak viszonylag kis mélysége, a metángázok jelentős

mennyisége, illetve a technológiai fejletlenség a kitermelések kezdeti időszakában

komoly gondokat, többek között súlyos gázkitöréseket okoztak. A legnagyobb

gázkitörés 1961. augusztus 23-án a Hsz 36-jelű kút kitermelése során történt.

Az öngyulladás következtében lángra lobbanó földgáz közel 42 óráig égő 100m-es

lángoszlopa a 20 km-re lévő Debrecenben is nappali fényeket varázsolt az éjszakai

égboltra. A kitörés fellazította a talaj rétegeit, ezáltal a fúrótorony elsüllyedt.

A 6 napig nagynyomással feltörő gáz egy közel 150m átmérőjű kráter vájt a földbe

és hordalékaként egy 12-m-es földsáncot emelt maga köré elfojtva önmagát.

A kráter helyén egy horgászatra is alkalmas kb. 5 méter mély tavacska keletkezett.

Az ezt körülölelő sáncot most erdő borítja, mely zömmel nemes nyárból áll.

Az erdővel övezett kis vízfelület védett, hűvös, párás mikroklímája jelentősen eltér

a környező, az időjárásnak jobban kitett szántóföldek klímájától.

2006-ban a kitörés 45. évfordulója alkalmából az önkormányzat a területet bekerítette

sétányokat, pihenőket alakított ki a területén, valamint a MOL Nyrt-vel közösen egy

mini fúrótornyot és egy emléktáblát emeltetett. A település felől szilárd burkolatú úton

(kb 3,5 km) jól megközelíthető ipari emlékhely közkedvelt kirándulóhely.